Korábbi lapszámok
II. évfolyam

2007. március 10. 
Internetes kiadás

Az Újság megtekinthető az Adobe Acrobat
Reader-rel!

A letöltéshez kattintson a képre!


 




Tekintse meg lapelődünket:


Lapunk utolsó nyomtatott száma innen tölthető le!
Korábbi pdf-ek

Foglaló az előleg?

  Az alábbi hétköznapi történet végén nincs hepiend, de tanulság és okulás annál inkább. Lakásfelújításunk végén jártunk. Már csak a redőnyök akadtak és néhol szakadozott a gurtni. Hívjunk hát  redőnyöst. Átfutva a város egyik hirdetési lapját, rögtön az első oldalon ráakadtunk egyre. Feleségem felhívta és az jött is még aznap délelőtt. Mindent felmért és tudálékosan kifejtette, hogy a munkát nem belülről, hanem nehezebben kívülről szerelve kell elvégezni, azután szorzott, összeadott, melynek végeredménye huszonötezezer Ft-ra kerekedett. Feleségem jóhiszemű volt, rábólintott, mire a redőnyös 70% (!) előleget kért. Nem foglalót! Csak 8000 Ft volt otthon, azt megkapta, mire a redőnyös kitöltött egy nyugtát és azt mondta, hogy akkor visszajön még a 9500 Ft-ért. Mikorra? Délután kettőre? Jó. Ezzel elköszönt.
   Hazaérkeztemkor hallván a történteket, sokalltam a redőny javításáért kért összeget,– akkor délután jön és megcsinálja? – kérdeztem. Hát – így a feleségem – két hét múlva majd valamikor, de most jön kettőre még 9500-ért. Erre már némi ingerültséggel vártam a redőnyöst, aki pontban kettőkor becsöngetett. Egy középkorú, szemüveges, jellegtelen arcú, tarkopasz férfi állt a kapu előtt rövid nadrágban és fehér tornacipőben. Bemutatkoztam, bár ő nem mondta a nevét, csak a feleségemre hivatkozott és rögtön azt kérdezte, hogy szereljenek-e majd a redőnyökre valami tekerős izét, mert akkor még többet kér előre. Mondom, hogy nem addig van az, nyilatkozzon, mikorra végzi el a munkát. Erre hosszas fejtegetésbe kezdett, hogy ők a rendeléseiket előkészítik és besorolják... Szóval két hét múlva valamikor jönni fognak. Nálam itt szakadt el a cérna és csendesen azt mondtam, hogy akkor köszönöm, hogy idefáradt, de egy redőnyjavításra nem várok két hetet úgy, hogy a munka ellenértékének 70%-át már előre kifizettem, tehát adja vissza a két órával előbb kapott nyolcezer előleget és végeztünk. Mire a pasas szó nélkül kikapta kezemből és összegyűrte a nyugtámat, sarkon fordult, beült a piros pezsójába és megpróbált elhajtani. Eléálltam és nem engedtem elindulni, követeltem vissza az előleget. Ő kiszállt és rámkiálltott, hogy vegyem le a kezem a frissen fényezett autójáról. Én a pénzemet követeltem szintén ordítva, mire ő közölte, hogy nincs nála pénz, de hazamegy és fél óra múlva hozza. Mit tehettem? Verekedjek? Mögöttünk egyre több autó gyűlt a szűk utcában. Hagytam hát elmenni a kopasz pléboj-redőnyöst.
   Eltelt fél óra, majd egy is. Nem jött. Mobilon kerestem név szerint. Jelentkezett. Bemutatkoztam és számonkértem, hogy miért nem hozta vissza a pénzemet. A redőnyös ingerülten válaszolt, kikérte magának a vádjaimat és – meglepetésemre – közölte, hogy ő engem nem ismer és soha nem járt nálam. Dehát, – válaszoltam elképedve – akkor egy szélhámos tolvaj jár az Ön nevében felvenni az előlegeket és ráadásul furmányos módon használja az autóját és a mobiltelefonját is... – Erre ő zavaros történetbe kezdett, hogy bizony volt már ilyen szélhámossal dolga, de az már a börtönben ül. Egyébként neki nincs piros pezsója – mondta, majd szétkapcsolt. Ezután a feleségem hívta és női kérleléssel a tisztességére próbált hatni, hogyha nem ő az, akivel beszélt és akinek előleget adott, akkor menjünk együtt a rendőrségre, mert hiszen egy csaló gazember jár el a nevében, akit leginkább az ő érdeke volna feljelenteni, hiszen állandóan hirdet és a vállalkozói jó híre a tét... A pasas némi huzakodás után, látszólag belegyezett a találkozóba. Megadott egy utcasarkot, ahol fél órán belül vár ránk és ott tisztázzuk az ügyet. (Már kezdtük azt hinni, hogy mégse ő az...) Ott vártuk, nem jött el. Most már dühösen és nagyon gyanakodva felhívtam, hogy miért nem volt ott. Mire ő először azt hazudta, hogy eddig ott várt, majd hirtelen hangnemet váltott és közönséges, útszéli mocskolódásba kezdett, erre én közöltem, hogy holnap feljelentést teszek ellene a rendőrségen.
  Másnap reggel a gyöngyösi rendőrkapitányságon az ügyeletes alezredesnek mondtam el a történetemet, aki végighallgatván kijelentette, hogy ez – szerinte – nem bűncselekmény lesz, de azért azonnal felhívta a redőnyös mobilját. Azonosította és rákérdezett a tegnap történtekre. A redőnyös nyugodt hangon elismerte, hogy járt nálunk, de mi visszamondtuk a megrendelést, viszont a foglalót nem fogja visszaadni, mert azt jogában áll megtartani. Az alezredes erre megkérdezte, hogy ugye a foglalóról szóló nyugtát is be tudja hozni a rendőrségre? A redőnyös némi szabódás után ezt is megígérte. Nekem sürgősen indulnom kellett dolgozni, ezért a felségem érdeklődött később a rendőrségen, ahol az alezredes tájékoztatta, hogy a hozzá beadott, gyűretlen nyugtán az apró betűs sorok között virít a szó: foglaló.
Epilógus: Másik redőnyöst kerestünk a hirdetési újságban. Hátul, az apróhirdetések között találtunk egyet. Telefonon – óvatosságból – tisztáztuk vele, hogy nincs semmi köze az első oldalon hirdető ,,kollégájához”. Biztosított, hogy nincs, hozzátéve, hogy minden harmadik, negyedik ügyfele először ugyanezt kérdezi. Másnap délután eljött. Felmérte a munkát és két órán át dolgozott nálunk. Kifogástalan munkát végzett. Ötezer Forintot kért érte.
Lejegyezte: Dóra
* * *
Válasz a redőnyös ,,megyei Hírlapban" megjelent hamis vádjaira:

Óvakodjunk az előleget kérő ügynöktől,
főleg, ha redőnyös!

 Az előzményekről röviden: Az egyik gyöngyösi újság hirdetését olvasva redőnyöst hívtunk, hogy javítsa meg redőnyeinket. Ő eljött, 25 ezres árajánlatot tett, azután előlegként ott helyben elkérte a javítás díjának 70%-át feleségemtől. Nem kapott elég pénzt, ezért két óra múlva visszajött még 9000 Ft-ért. Most már én fogadtam és azt mondtam neki, hogyha ha enged legalább 10%-ot és azonnal elvégzi a javítást, akkor elfogadom az árat, ha viszont csak valamikor két hét múlva csinálná, akkor másoktól is kérek árajánlatot és ez esetben kérem vissza az előleget.

Ez utóbbi eljárást egyébként mindenkinek jószívvel tanácsolom. A redőnyös (akkor még nem tudtam, hogy csupán egy rendeléseket begyűjtő ügynök) – megdöbbenésemre – kikapta kezemből a nyugtát és faképnél hagyott. Nem hagytam elmenni, autója elé álltam és követeltem vissza a 8000 Forintomat. A fickó ezt akkor megígérte, de később, többszöri telefonhívásomra össze-vissza hazudott fűt-fát, egyszóval aznap alávaló kutyakomédiát játszott feleségemmel és velem, melynek végén mocskosszájú gyalázkodással ,,búcsúzott” – telefonon. Innentől többé nem kerestem, de a következő napon bementem a gyöngyösi rendőrségre, ahol az ügyeletes alezredes segített tisztázni az ügyet – ezúton is köszönet érte, jóllehet, hogy ez volt a kötelessége – bekérette az ügynök nyugtáját, melyen – a rendőrtiszt későbbi állítása szerint ott volt a ,,foglaló” szó.

Megértettem ezek után, hogy egy lelkiismeretlen és tisztességtelen vállalkozóval volt ,,szerencsém” találkozni, aki képtelenül magas arányú, 70% előleget kért szóban, majd írásban már foglalóként rögzítve a rendelést, lényegében túszul ejti gyanútlan megrendelőjét. Mivel magam is már 23 éve termékelőállító iparos-vállalkozó vagyok, tudom, hogy nagyobb rendelés esetén szokás és ajánlatos 30–50%-os előleget kérni és szerződésben kikötni azt, hogy visszalépés esetén az addig elkészült termék árát is kifizeti a megrendelő. Ennyi fér bele – szerintem – a tisztességes vállalkozói magatartásba. Javítás esetén azonban szerintem ennyi se! Ezért írtam meg ezzel az ügynökkel elszenvedett történteket a nyilvánosságnak – okulásként –, ha ezzel a módszerrel találkoznak, ne bízzák meg, utasítsák el a ,,mestert”! Lehetőleg csak a munka megkezdésekor adjanak előleget, 50%-nál ne többet és ami a legfontosabb: először mindig kérjenek legalább két-három vállalkozótól árajánlatot! Hiszen az én történetem vége is ez: egy másik redőnyös azonnal elvégezte a munkát 5000 Ft-ért, tehát ez az ügynök arcátlanul magas, ötszörös árat kért és azonnal eltette volna annak 70%-át. (Nyolcezret végül is lenyúlt.)

Érdekes folytatása az ügynek a cikkem megjelenése után történtek sora. Többen megkerestek olyanok, akik szintén elszenvedtek ilyen-olyan gyalázatosságokat ettől az redőnyös ügynöktől, sőt, meglepetéssel értesültem arról is, hogy néhányan vették a fáradtságot és cikkem másolatát eljuttatták lakóhelye környékének lépcsőházaiba, levélszekrényeibe. Bizonyára alapos okuk lehetett rá... Volt olyan, aki hosszan mesélt kisszerű, undorító és megalázó történeteket... Hogy majd azt is írjam meg. Többen biztosítottak arról, hogy ha az ügynök engem beperel, akkor ők szívesen elmennek ellene tanúskodni és sorolni fogják tetteit...

Mindezek után elcsodálkoztam, hogy mégis viszontválasszal élt, mert nem gondoltam, hogy megpróbálja védeni a védhetetlent. Válaszának tartalma ellenőrizhetetlen csúsztatás, szemforgató önfényezés és közönséges hazugságok kevercse. A stílus és a néhány idétlenül személyeskedő sértés önmagáért beszél. Ezek nem is érdemelnek több szót, csupán a néhány, konkrétan leírt hazug, tehát hamis vád.

1.      Nem horpasztottam be a kocsiját. (Amiről korábban azt hazudta a telefonba, hogy nem is az övé.)

2.      A vitás napot követően soha többé nem léptem vele kapcsolatba, tehát nem zaklattam. (Ő azonban egyszer felhívott és bemutatkozás helyett, becsületsértésért 5 milliót követelt. Választ nem kapott.)

3.      Nem fenyegettem a családját. Miért is tettem volna ilyet, hisz a felesége nem tehetett semmiről?

E három súlyos vád valótlansága könnyen bizonyítható, tehát, ha esetleg – fenyegetése szerint - bíróság elé kerülünk, akkor ezért majd felelnie kell, mert a hamis vád bűncselekmény!

Végezetül a magam részéről lezártnak tekintem ezt az ügyet és munkatársaimmal továbbra is örömmel folytatom vállalkozásaimat, mert bennünket sokszor és szívesen felkeresnek ügyfeleink és mi ezután se kérünk senkitől foglalót, mert bízunk mások tisztességében.

Epilógus: A cikk megjelenését követő egy hónap múltán értesítést kaptam az Egri Városi Bíróságtól, hogy a redőnyös ,,személyiségi jog megsértése" miatt keresetet indított ellenem, melyben jelentős összegű kártérítést követel. A szépen formázott, iskolás női kézírással írt levél másolatát is mellékelték. Újabb egy hónap múltán ugyanezen bíróság ismét levelet küldött, melyben a már ismerős, nőies kézírású redőnyös a keresetét visszavonta...

* * *

Fontoljunk, ha választunk!

 Hamarosan ismét választhatunk, hogy ki legyen  városunk, falunk polgármestere, de méginkább, hogy ki képviselje utcánk és környékünk közügyeit, mindennapi életünk terének gondjait, problémáit. Bedobnak hozzánk jól-rosszul nyomtatott cédulákat, rajta egy komoly ábrázatú úr (ritkábban hölgy), leginkább öltönyben, nyakkendőben. A kép alatt rövid bemutatkozás, illetve ahelyett olykor az elnagyolt életút egy-két fontosnak vélt állomása, majd szolid vagy éppenséggel pöffeszkedő önfényezés. Ez utóbbi szolgálja legtöbbször a jelölt alkalmasságának elsőrendű bizonyítékát. Másodfokú, de annál nyomatékosabb bizonyítéknak leggyakrabban ott a párthoztartozás... A stílus színvonala, a mondatok torzsága, a helyesírási hibák mindig árulkodó jelei az aspiráns alkalmatlanságának!

A cédulákon a jelölt általánosságokba burkolt óhajokat fogalmaz meg és gyakorta még általánosabb helyzetértékelésbe rejti a ,,majd meglátom, hogy mit tudok tenni, ha bejutok” című közeljövőt. Ha ígéretet fogalmaz meg, az gyakorta vagy semmitmondó általánoság vagy - olykor - megmosolyogtató képtelenség. Ritkán találkozik az ember olyan jelölt szórólapjával, akinek kész terve, koncepciója van leendő teendőiről a körzete javára és érdekében. Persze van ennél aggasztóbb jelenség is, mégpedig az, amikor a jelölt már letöltött egy-két képviselői ciklust és csupán e tényt hangoztatja további alkalmassága legfőbb bizonyítékának.

    Ha valakit megválasztanak, azt kivételezett társadalmi helyetbe hozzák szavazói. Első lesz az egyenlők között. Első kézből jut a közt érintő fontos információkhoz, általában a minimálbért jócskán meghaladó havi többletjövedelmet kap négy éven át. Na és ami fő, közpénzről dönthet néha a saját szándéka szerint, de legtöbbször pártja, frakciója döntéséhez alkalmazkodva. Az őt megválasztóknak ehhez már akkor nincs semmi köze! Ha ,,pártos” támogatói megbíznak benne, akkor valamelyik helyi, köztulajdonú, kvázi piaci szolgáltató intézmény felügyelő bizottságába is bekerülhet. Ez  további rendszeres jövedelmet és és még több befolyást jelent számára.

Nekünk, választópolgároknak nem mindegy tehát, hogy kit segítünk ily kivételezett helyzetbe, hiszen e kényelmes előnyök mellett oly könnyű megfeledkezni azokról, akiknek átmeneti jósorunkat köszönhetjük.

* * *

Előhang:

Barátom a zenész védelmében - válasz Fáy Miklósnak

 A cikk elhelyezésének próbálkozásai a Népszabadságnál:

Tisztelt N. Kósa Judit a Népszabadságnál!
Mivel tanácstalan voltam, hogy hová küldjem olvasói levelemet (csatolt szöveges fájlként ismét mellékelem), melyet Fáy Miklós zenekritikájára írtam dühös reagálásként, így először Léderer Pál szerkesztő urat választottam, aki ,,postafordultával" tájékoztatott, hogy cikkemet továbbította Önhöz.
Úgy gondoltam, hogyha Fáy M. - általam igaztalannak vélt - krtitikájában megsértheti a barátomat, akkor a ,,Népszabi" a tisztesség jogcímén, tehát az ,,Audite et altera pars" elvét alkalmazva helyt ad az ellenszólónak is. Azért is gondolom ezt, mert lapjuk rendszeres olvasója lévén, nemegyszer látok rá példát.
Természetesen eszemben sincs Önt számonkérni, csupán érdeklődöm arról, hogy egyáltalán kívánja-e majd leközölni írásomat.
Nemleges válasza esetén is megtisztelne azzal, hogyha döntését megindokolná.
Üdvözlettel: Radó István


Tisztelt Radó István!
Nem kívánom leközölni a levelét, s indokom a következő: soha nem közlünk a kulturális rovatban olvasói reagálásokat.
Fáy Miklós levélforgalma elég tetemes, és az ön levelét is továbbítottam neki, akárcsak az összes többit. Ha nem válaszolt, azért őszintén elnézését kérem, de Fáy szabadúszó kritikus, én pedig sem főnöke, sem tetteinek befolyásolója nem vagyok. Az olvasói reagálások közlésével egyébként a Levelezési rovat foglalkozik. Ha újra elküldi nekem a levelét, szívesen továbbítom nekik, s ha úgy döntenek, majd ők publikálják.
A legjobbakat,
N. Kósa Judit a kulturális rovat vezetője

Tisztelt N. Kósa Judit! 
Köszönöm válaszát. Indoka, hogy azért nem közölnek kulturális rovatában olvasói reagálásokat, mert csak..., abszolút meggyőző és intellektuálisan is magas színvonalú érvrendszer. Ezúton is üdvözlöm rovatvezetői gyakorlatának ily üdvös, pallérozott elmére valló gyakorlatát. Fáy reagálására meg egyáltalán nem számítok.
Amúgy szeretem a Népszabadságot, nagyon informatív, színvonalas. Ezentúl azonban a kultúra-rovatot nem fogom elolvasni, mert ilyen szerkesztői elveket vall vezetője. Csak remélni tudom, hogy utóbbi soraim miatt nem sírja tele párnáját...

Írásom közlésére Önöknél több próbát nem teszek -cikkemet - tanulságos levelezésünkkel együtt - elküldöm talán az Indexnek vagy a Hírszerzőnek.
Radó I.

Kedves Radó István!

Csak küldje, bátran. Kapaszkodjon meg: nemcsak olvasói leveleket, de ételrecepteket, horoszkópot, apróhirdetéseket sem közlünk a kulturális rovatban. Ami haladó hagyomány, hiszen az én szerkesztői időszakomat megelőzően is, éppen hatvannégy éve ez az úzus. A legjobbakat. NKJ

* * *

Barátom, a zeneművész védelmére

 Általában nem feltételezek személyes érintettséget és ebből fakadó elfogultságot Fáy Miklósról, kinek írásait rendszeresen - no meg komolyzene-barát lévén - mindig érdeklődéssel olvasok.  Ezért azután szomorúan és egyben felháborodva olvastam a Népszabadság 2006. november 7-i számának 12. oldalán írott cikkét, melynek már a címe is gúnyosan sértő: Zene zongorára, fedőkre és fazekakra. Jómagam személyes érintettségét sem kívánom tagadni, a cikk gúnyolódásának célpontja Hollerung Gábor karmester, zenei- és emberi közösségteremtő egyéniség már több mint tíz éve a barátom.

    Egy zeneművész alkotása az egykor megírt zenemű életrekeltése, a zene misztériumának  megidézése, érzékelése végtelenül szubjektív, leginkább privát érzéseink, személyes kultúránk, inteligenciánk függvénye. Amikor tehát FM leminősítését olvastam a Hollerung Gábor-vezette Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjéről, hogy miszerint Liszt: Les Préludes c. szimfónikus költeményét ,,elmondhatatlan minőségben” adta elő, ami olyan volt mint az egykor elsüllyedt Titanicon játszók anno és csak ,,bugyogás meg brummogás hallatszott”, aztán később olyan jelzők, mint ,,rettenetes volt kicsiben és nagyban” majd ,,rosszak a szólamok teljesítményei” ...,,elhibázottak a hangzásarányok”, illetve ilyeneket produkáltak a ,,zenei izompacsirták”, miközben a karmester ,,vizuális pótszerként ugrándozott”  – nos, ilyenkor meghökkenve és túltéve magam az amúgy is méltatlan képzavarokon, komolyan elgondolkodom, hogy FM-nek honnan támadnak Hollerung Gábor személye és zenekara ellen ilyen ízléstelen, kegyetlenül maró gúnnyal kifejezett indulatai? Miért merészel ily útszéli, a klasszikus zenéhez méltatlan jelzőkkel teli ítéletet mondani egy, már ezerszer bizonyított zenei egyéniségről? Nos, van néhány sejtésem és a következőkben ezeket szeretném megosztani a kedves olvasóval.

    Ott kezdem, hogy FM nem gyakorló zenész, sőt, magáról nyilatkozván elárulja, hogy nem is volt soha. Nem ismeri egy zenemű megszólaltatásának misztériumszerű élményét, tehát  lényegében outsider, magyarán kibíc, akinek ezért (is) semmi nem drága. Jól odamondani, hogy füstöljön, főleg annak akit irigylünk is, no meg barátainknak, csókosainknak nem barátja, sőt még a neve se olyan veretesen történelmi, mint FM-é, azonkívül pedig a főváros olyan közegéből jött, ahonnan – egyesek irígy állítása szerint -, mindig túl sokan jöttek és lettek sikeresek... Érdekes módon leginkább a tehetségük révén. Bizony jól tudom, hogy ezek súlyos feltételezések, azonban nem látom okát az elhallgatásnak. Aztán gondolok még egyébre is, amikor kissé vaktában találgatok, okokat keresek FM durva sértéseire, melyek egyetlen címzettje Hollerung Hábor és csak ő! Mert a koncert második részében Bartók 3. Zongoraversenyének főszereplője, húzó neve a zongorista: Kocsis Zoltán. Amikor FM róla kezd el minősítést írni, már visszanyeri józan kritikusi tapintatát, sőt mentséget keres és talál is arra, hogy miért játszotta - FM szerint - a művet Kocsis túl hangosan, gyorsan és erőszakosan, fütyülve a zenekarra ,,egyedül... elánnal és döbbenetes hangerővel”. Erre FM talál magyarázatot, kellő alázattal megfogalmazottat, tisztelettel földreborulót Kocsis művészi géniusza előtt. Mentegeti is a zongoristát, aki inkább választotta a ,,lenyűgöző rohanást, semmint, hogy besétáljon a Hollerung-csapdába”. Nos értem, sőt kész vagyok megérteni azt, hogy FM-nek Kocsis Zoltán, Kossuth-díjas zongoraművész a zenei mindenség, aki – számára talán érthetetlen módon - leereszkedett a Budafoki Dohnányi Zenekar közé, hogy lenyomja őket és kihajtsa belőlük a 3. Zongoraversenyt, de azért lám igaza lett, mert FM-szerint győzött. (Most bevallom, hogy szándékosan gúnyolódtam, ezért gyorsan elnézést kérek az olvasóktól.) Azt is megértem, hogy FM ,,kocsisimádata” a róla írt könyve alapján indokolható: - Vendégségben: Kocsis Zoltán, Korona Kiadó, 296 oldal kötve, 2004, - még azt is megértem, hogy e könyvben, rajongása közepette Kocsist többek között Goethével, Mozarttal helyezi – szerintem - különös kontextusba. Lelke rajta...

    De nem értem, és mentségként már elfogadni sem tudom FM-tól azonban azt, hogy úgy próbálja Kocsist isteníteni, hogy eközben az inkriminált írásában vérig sérti és képletesen bele is rúg Hollerung Gábor Liszt-díjas zeneművészbe, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság alapító karnagyába (aki nem tudná: a ,,BAK” az ország egyetlen amatőr ,,félprofi” nagykórusa, amely évtizede oratóriumbérlet-sorozatokat vállal és nagy sikerrel, állandó teltházzal teljesít), a Budafoki Dohnányi Zenekar alapítójába. Talán nem köztudomású az sem, hogy Hollerung Gábor évtizedek óta elszánt módszerességgel tanítja és neveli a fiatal generációk ezreit a zene egyetemes értékeire és az ebből fakadó emberi és közösségi értékek fontosságára. A manapság érthetetlenül szétszakadó, magánközösségek nélküli társadalmunkban kitartóan emberi és zeneművészi közösségeket épít. Teszi ezt kivételes munkabírással és azzal az állandó, egészen különleges szeretet-kisugárzással, ami nélkül aligha születhetne meg a keze alatt folyvást az élő zene minőségi varázslata. (A minőségit, mint jelzőt hangsúlyoznom kell, mert Hollerung kérlelhetetlen minőségre-törekvésének hosszú ideig voltam magam is tanúja és alanya egyben). Vajjon hány hazai, élvonalbéli zeneművészről lehet még a fentieket elsorolni?

    E cikk megírásának nem célja FM publicista ,,megkövezése”, hozzon inkább magában ítéletet a kedves olvasó. Sőt még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy kedvelt ,,népszabim” e cikket leközli. Már írásom elején leszögeztem a tényt: nem vagyok elfogulatlan scriptor, sőt vallom, hogy mivel megsértették a barátomat, aki – érthető okokból – nem tud védekezni, ezért a kissé régimódi becsületkódexem úgy diktálja, hogy nekem kell megvédenem őt. Remélem sikerült.


* * *

Néztem a gyöngyösi tévét! (1)
A balszerencsés álláshalmozó
  Előfizetője vagyok a megyei sajtómulti lapjának, hogy tudjak olykor valamit Egerről, sőt az is előfordul, hogy Gyöngyösről találok benne infót vagy álhírt. Ez utóbbi olyan hír, ami voltaképpen senkit sem érdekel, általa nem változik a világ sorsának helyi folyása. Én sem tenném szóvá, ha nem közpénz pazarlásának vélelmezett gyanúja lenne írásom témája.
  Arról volt szó, hogy a városi tv ügyvezető igazgatója, JJN két év igazgatás után hirtelen lemondott posztjáról mondván, megsokasodtak a budapesti állásának feladatai, no meg a szervezete is jelzett. Ez felkeltette érdeklődésemet és megtévesztett, mert azt hittem, hogy igazi hírrel van dolgom, ezért érdekelt az igazság.
  Felhívtam előbb a főszerkesztőt. Mobilja kicsengett, de nem hívott vissza. Ezen nem csodálkoztam, mert akkor is így tett, amikor hirdetni szerettünk volna náluk. Nem volt érdeke...? Aztán felhívtam a leköszönő ügyvezető igazgatót, JJN-t. Sikerült, felvette. Kérdéseimet érezhetően kelletlenül fogadta, konkrét válaszokat fáradtságára hivatkozva kerülte, önfényezett, mellébeszélt. Majd egyszerre kibukott belőle, hogy főállásánál a fővárosi, nagy "kertévénél" új főnöke lett, aki ráparancsolt, hogy vagy dolgozik vagy repül. "Hősünk" azonnal döntött, jelzett a szervezete. A heti "kétdélelőttös" mellékügyvezetéséből visszamenekült pesti főállásába. Abszolút érthető.
  Tanulság: Eddig is kidobott közpénz volt az ő havi, intézményvezetői cca. másfélszázezre vagy több. Nélküle is ment a tv. A státusára sem volt szükség. Elég lett volna egy rátermett vezető, de az ott legyen mindig. Évi 2-3 "millával" pedig több maradt volna a közkasszában. Sőt, ezáltal talán kevesebb betelefonálós műsorhelyettesítőt adnának.
Ez utóbbi egyáltalán nem biztos. (ri)

Németi László: Történelmi logika?!

 Régen az emberek a templomokat azért építették nagyra, hatalmasra és díszesre (a lehetőségekhez képest), hogy segítsen elszakadni a földi valóságtól, segítsen megérteni isten országát és a hit erejét. És egy valamit jobban tudtak, mint a maiak; összefogni valamiért a szent cél érdekében. Ma már számomra nem kérdés, hogy a templom, mint a hitgyakorlás helye, elsősorban gondolati építmény. Azért különösen becses, mert egy közösség lelkének, szellemének anyagi szinten megjelenő formája, függetlenül attól, hogy emellett építészettörténeti jelentőségű műemlék vagy sem.

Többünk szíve összeszorul, mikor a gyöngyösi Kálvária-templom szóba kerül. Ateista vagy hívő, laikus vagy építész mind elszomorítónak, érthetetlennek és megengedhetetlennek tartja azt az állapotot, ami "előállt". Ennek próbáltam utánajárni, személyes élményeken és véleményeken keresztül. Elsőként Nagy Lajos apát urat kérdeztem.

Tisztelt Apát Úr! Mikor volt a Kálvária-templomban utoljára szentmise?

N.L. Úgy 1985 óta évi két szentmisét szerveztünk a kápolnába. 1995-96-ban még sikerült rendbe hozatnom a templomot, ekkoriban tartottunk utoljára istentiszteletet.

Miért kellett "bezárni"?

N.L. A legutolsó, '95 vagy '96-ban tartott istentisztelet után nem sokkal több betörés és rongálás is történt, ami miatt az épület alkalmatlanná vált a misézésre.

Ha rendben lenne a templom, lehetne újra rendeltetésszerűen használni?

N.L. A jelenlegi körülmények között sajnos nem. Plébániánkon 4 pap dolgozik és 7 templomban tartunk istentiszteletet. Korunknál és egészségi állapotunknál fogva ezzel is alig tudunk megbirkózni, nem tudnánk a Kálvária-templomot is üzemeltetni.

Ki gyakorolja a tulajdonjogot a Katolikus Egyház ingatlanai felett?

N.L. Az egyházmegye, esetünkben az Egri Érsekség. A kezelést, ügyintézést ugyanakkor a helyi plébánosok végzik.

Miután használaton kívülre került a Kálvária-templom volt valami terv vele, vagy próbálták valahogy hasznosítani?

N.L. 1999-ben az egyházmegye 99 évre használatba adta az ingatlant a Szent Lázár lovagrendnek azzal a kikötéssel, hogy öt éven belül kívül-belül rendbe teszik. Sajnos a mai napig semmi nem történt az épülettel, tehát gyakorlatilag érvénytelen a szerződés.

Mi az egyházmegye és az Ön véleménye apát úr, milyen hasznosítást tudnak elképzelni, illetve elfogadni az ingatlan megmentése érdekében?

N.L. Tulajdonképpen bármilyet. A nagyobb értékeket, a majolika stációkat kimentettük és a plébánián helyeztük el. Itt meg is lehet tekinteni. Egy fontos feladatunk van még. A piarista Guba Pál Kálvária-templom ingatlanán lévő sírját exhumáltatni kell, majd méltó helyre és körülmények közé újratemetnünk e nagyszerű ember földi maradványait.

Tehát bármilyen, az épület méltóságát és eredeti funkcióját nem sértő használatot el tudnak fogadni?

N.L. Igen, hangsúlyozva azt, hogy egy új funkció, egy tartós hasznosító, használó a kulcskérdés az ingatlan jövőbeni sorsát illetően. A plébánia egy sor használatban lévő, országosan védett templomot hasznosít, kezel, s ezek fenntartása is napi problémát jelent. Ha akadna egy hasznosító, aki biztosítaná a tartós használatot és folyamatos karbantartást szerény anyagi támogatást is tudunk biztosítani a felújításhoz. Addig sajnos minden forint kidobott pénz csupán.

A tulajdonos mellett fontos szerepe van, illetve lehet az építésügyi hatóságnak, kiváltképpen, ha műemlékről van szó. "Nyomozásomat" az illetékesnél folytattam.

Tisztelt Felügyelő Asszony! Az Észak-magyarországi régióra és az országra kitekintve sok olyan esetet ismer, mint a gyöngyösi Kálvária-templomé?

D.E. Az állapotát tekintve nem gyakori a régióban, hogy ilyen szinten károsodott egy műemlék. Az ok, mely ehhez az állapothoz vezetett elég tipikus, azaz a használaton kívüli műemlékek - jellemzően a település peremterületein, a külterületen - fokozott állagromlást szenvednek. Ez teljesen hasonló bármely más elhagyott ingatlan sorsához. A villámcsapás, mely a kaputorony beomlásához vezetett ugyanakkor nagyon egyedi eset.

Milyen segítséget tudott és tud adni a Kálvária-templom megmentésében a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, illetve milyen segítségre lehet egyáltalán számítani?

D.E.2001-ben készíttettünk egy előzetes hasznosíthatósági tanulmányt, mely egy állapotvizsgálatot, felújításról szóló költségbecslést és hasznosíthatósági javaslatot tartalmazott. Jelenleg az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) szakemberei a mi felhívásunkra, felkérésünkre építési engedélyezési tervet készítenek, de befejezni csak úgy tudják, ha az épület tartós hasznosítása, mind funkciójában, mind a működtető személyében eldől. A problémát nem elsősorban az épület felújítása jelenti, hanem a hosszú távú működés biztosítása. A tapasztalatokból kiindulva egy egyházi-önkormányzati összefogás lehet célravezető.

Az általunk ismert országos és európai pályázatok alapvetően közvetve tudnak támogatást nyújtani a műemlékek felújításához, ezért úgy véljük, az önkormányzatnak lehet leginkább esélye pályázati pénz elnyerésére. Ehhez az

ingatlan tulajdonosának aktív részvételére van szükség.

Előző riportomban azt mondta, hogy "a helyreállításokkor sokat segít, ha a tervezett funkció közelíti a történetit". A Kálvária-templom esetében - véleménye szerint - mi lenne ez a "funkció"?

Egyszerűen és röviden fogalmazva misézésre is alkalmas konferencia-, zeneterem vagy valamilyen kulturális-(kiállító)tér. Bízom benne, hogy a templom mellett fejlődésnek indult lakóterület "kitermeli" az ilyen jellegű közösségi igényt.

Tudna mondani néhány hasonló esetet, mely sikertörténetként végződik?

Néhány zsinagóga esete biztató. Egerben a patak-parti zsinagógában táncművészeti központot alakítottak ki, a Kossuth Lajos utcában a korábbi kereskedelmi funkciót kulturális hasznosítással váltják fel.

Gyöngyösön a Városi Televízió működése a Rábl-féle zsinagógában elfogadható megoldás, a Status Quo zsinagógának ugyanakkor lehetne "méltóságteljesebb" hasznosítása, annak ellenére, hogy az épület állapota kielégítő.

Amint korábban már említettem, nincs sok hasonló eset, tehát ha lassan is, de sikerül élettel megtölteni az elhagyatott műemlékeket.

Gyöngyös város önkormányzata még 2004-ben létrehozott egy alapítványt "Gyöngyös város műemlékeiért". Az alapítvány kuratóriumából két taggal, Engelleiter Zoltánnal és Kurta Zsolttal sikerült beszélgetést folytatnom a téma körül. Indulásként két célt tűztek ki. Az egyik a Szent Bertalan templom toronysisakjainak legutolsó történeti állapot (barokk) szerinti helyreállítása, a másik a Kálvária-templom megmentése, illetve értelemszerűen ezen folyamatok segítése, szervezése mozgatása a tulajdonost segítve.

Ez utóbbi ügyben első lépésként "írást" szeretnének arról szerezni, hogy az ingatlan tehermentes és a tulajdonos egyházmegye szabadon rendelkezhet vele. Látszólag talán apróságnak tűnik ez a kérdés, mégsem lehet ennek tisztázása nélkül továbblépni. A másik fontos kérdés - nem csak a Kálvária-templom miatt - az alapítvány rendelkezésére álló alap növelése. Ezzel kapcsolatban már elkezdtek lobbyzni, megkeresték például - a városvédő -Rádai Mihályt is. Sajnos sikertelenül.

Úgy látszik, hogy jó szándékban, akaratban nincs hiány és talán nem is az "ördögvette" pénz hiánya okozza a legnagyobb problémát. Kellene egy olyan ötlet, amelyre lenne fizetőképes "vevő", vagy egy olyan igény, amely tartósan finanszírozható és jól illik egy templom-épülethez.

Üresen, értelmes hasznosítás és jó gazda nélkül helyreállítani értelmetlenség. Pusztán azért, mert a ráfordított milliók vélhetően csak erősen csökkent értékű "hasznot" hoznak a jogcím nélküli rongálóknak, elbontóknak, "használóknak". Ez így a szegénység kezelésének is egy rossz hatékonyságú, nagyon közvetett formája. Közpénzt pedig nem illik az ablakon kidobni. (Érdemes utánaszámolni! Ha egy-két biztonsági őr évi 2-3 millió forintos díjazásért az utóbbi tíz évben őrizte volna a templomot, az kb. annyi, mint a helyreállítás durván becsült költsége.)

Addig míg a tervek készülnek és keressük a Kálvária-kápolna "megmentőjét", csak egy dolgon kell elgondolkoznunk. Ki bontson? Az eddigi rongálók, akik józan gazdasági megfontolásból betörtek, kibontottak és elvittek minden mozdíthatót, éghetőt vagy pénzzé tehetőt nem törődve sem azzal, hogy szent helyet mocskolnak be, sem azzal, hogy műemléket tesznek tönkre? Ők csak addig dolgoznak, dolgoztak, míg van vevő, ez tehát bizonytalan. A tulajdonos, a hatóság vagy az önkormányzat, hogy ne legyen élet- és balesetveszélyes az ingatlan a szomszédos lakóterület gyerekei számára, vagy hogy ne csúfoskodjon, esetleg egy-két részlet még megmaradjon?

Vagy marad a passzív megoldás. Az idő, az időjárás, az évszakok, az eső, a szél, a fagy teszi a dolgát, mint mindig. Ingyen és bérmentve. Hatósági engedély nélkül.

Sovány vigasz, de igaz. A világ hét csodája, a piramisok kivételével mára elpusztult. Néhány kő, kisebb másolatok és leírás, esetleg rajz, amely róluk maradt. Tündöklésük és pusztulások története, amiből tudjuk, hogy ami az egyik embernek szent érték, az a másiknak építőanyag forrás vagy eltörlendő emlék. A "csodák" az idő viszontagságainak évszázadokig ellenálltak, a kisebb társadalmi-gazdasági változások ugyanakkor súlyos csapásokat mértek rájuk.

A Kálvária-templom története tökéletesen illeszkedik a történelmi "hagyományokhoz", mely egyházat és hatóságot, egy embert vagy sokat ugyanolyan játszi könnyedséggel söpör félre, nevetségesen egyszerű eszközzel... ... néhány ostoba ember, egy-két jármű kell csak hozzá. Meg egy kis tehetetlenség.


Sárga veszedelem a kereskedelemben...?
  Jó pár évvel ezelőtt az első kínai árusokra még rácsodálkoztunk, nem számítottak gyakori turistáknak városunkban. Mindegyikük egyformának tűnt, az egyik 19 a másik egy híján 20 alapon. Az hamar kiderült,hogy nem Gyöngyös és környékének szépségeire kíváncsiak, sokkal inkább a város vásárlóereje vonzotta Őket.
  Üzletelni, eladni, kereskedni jöttek. A legjobbkor érkeztek, mert mi, mármint a magyarok többsége épp elszegényed(t)ünk, így az ol-csó árukat bírtuk, bírjuk meg.zetni.Máramárnincsabelvárosnakolyan utcája ahol ne lenne kínai ruha-, cipő-, vegyes üzlet.
 Egész családok vándoroltak át határainkon és telepedtek le itt a Mátra lábánál is. Ma már nem csodálkozunk rájuk, nem tűnnek ki az utca forgatagában. Ma már Ők is komoly vásárlóerők nálunk: házakat, üzlethelységeket birtokolnak.
  Talán csak adófizetésben nem értek még utol minket és magyar kereskedőtársaikat! Hiába, nehéz a magyar nyelv, ezért nem tudják megérteni az ÁFA fogalmát, a kommunális adót sem ismerik, így többségük nem is fizet ilyen "apróságokat". A Társadalombiztosítás jelentőségét végképp nem "érti" viszont a "magyar" matekot megtanulták hamar, így azt tudják, alkalmazottaikat jobb ha nem jelentik be abba a TB-be! A pénztárgép nyomógombjai is többnyire pókhálósak náluk, az APEH-által előírt nyugta ritka kincs az áru mellett a táskában.
  De ízig-vérig kereskedők kínai barátaink. Ezt bizton állíthatom! Mert amíg Gyöngyös "ezeréves" boltosai egyik hónapról a másikra kínlódnak a fennmaradásért, - nem a haszonért! - addig a kínai üzletek szaporodnak, gyarapodnak. A Fő tér közelében volt egy színvo-nalas borszaküzlet. Ám mint a mesében: egy szép nap egy kínai üzletember olyan összeget ajánlott a bérleményért a tulajnak, hogy az nem tudott nemet mondani...
  Napokon belül nyílik a 240 m2-es Kínai Áruház - Skála néven(?). No nem baj, vesznek fel magyar alkalmazottakat, itt be is jelentik Őket, viszont nincs szabadnap. Örüljünk ennek legalább! És kérem ne csodálkozzunk, ne háborogjunk, ha a régi megszokott üzletünkben is kínai eredetű termék(ek)et találunk. Sajnos erre van kereslet, erre van pénze az emberek többségének - mondják a magyar boltosok. Sajnálnám ha eljönne az-az idő, hogy pár év múlva majd, a MAGYAR tulajdonú, NEM kínai termékeket árusító üzletekre, kereskedőkre csodálkoznánk rá! Úgy ahogy régen az első kínai árusítókra...

Danyi Orsi
 Heti Könyvajánló
  Több mint 30 éve kerültem a könyvszakmába és nagyon szerencsés embernek mondhatom magam, mert nekem a szakmám a hobbim is. Az évtizedek alatt nagyon sok jó könyv került a kezembe és sok kellemes emberrel megismerkedtem szerzővel és olvasóval egyaránt.
Vendégeink voltak:
Alföldi Róbert, Ernyey Béla, Görög Ibolya, Jókai Anna,
Lőrincz L. László, Dr Csernus Imre, Moldova György

  Sok sikeres dedikáláson vagyunk túl és ez a jövőre vonatkozóan biztatást ad kulturális programok szervezéséhez.
  Ezentúl terveink szerint havi rendszerességgel vendéget hívunk dedikálásra és kötetlen beszélgetésre. Esetenként olyan protokollmentes beszélgetéseket szeretnénk a késő délutáni órákban meghívott vendégeink és olvasóink között, amelyek gondolatcserét jelentenek könyvekről, alap emberi értékekről, mindaról ami az életben igazán számít.
  Első vendégünk szeptember 28-án SchafferErzsébet a Nők Lapja újságírója. Kapható könyvei:  Egyszer volt. Történetek, Hol nem volt. Életek, Pipacsvirágom, Bodobács
  Az érdeklődőket szeretettel várjuk a Fő téri könyvesboltban.

Molnár Katalin
A Fő-téri könyvesbolt vezetője
 
Egy éven keresztül látogatja majd a hazai cégeket a BSA
Már készül az új megjelenítési szabvány, a DisplayPort
  Szebb képet és kevesebb kábelt ígér a számítógépek, televíziók és projektorok összekötésére szánt, tervezési fázisban lévő új összekapcsolási szabvány. A DisplayPort névre hallgató új technológia körüli munkát a Video Electronics Standards Association (VESA) felügyeli. A DisplayPort több színt, nagyobb felbontást, magasabb frissítési frekvenciát és kevesebb kábellel megvalósítható csatlakoztatást hozhat magával.
Viszlát VGA és DVI!
  Az új szabvány egyesíteni kívánja az audio- és videojeleket is, hogy azok ugyanazon a kábelen keresztül közlekedhessenek az eszközök között. A sávszélesség emelésével pedig sokkal részletesebb és tisztább hangokra, képekre lehet számítani. A DisplayPort támogatói szerint a szabvány elsősorban a jelenleg használt VGA és DVI-csatolók leváltására hivatott. A VESA véleménye szerint ezek a széles körben használt technológiák már egyre elavultabbnak számítanak.
  A VGA soha nem arra lett tervezve, hogy lehetővé tegye a nagyfelbontású videójeltovábbítást és így egyre kevésbé alkalmas feladatá-nak megfelelő ellátására, ahogyan növekszik az igényelt felbontás és színmélység. A DVI pedig bár támogatja a HDTV-hez szükséges technológiákat, de nem teszi lehetővé, hogy a különféle készülékek képesek legyen egymással kétirányú kommunikációt folytatni. A jelek szerint a VESA eltökélt célja, hogy a hagyományos egyirányú grafikus csatlakozókat kétirányúvá alakítsa, ezáltal is csökkentve a szükséges kábelek számát, és növelve az eszközök együttműködésének lehetőségeit.
 
Orvosi Tanácsok
Új, korszerű, a megelőzést is szolgáló vizsgálati eljárás
 Betegségek minél korábbi felfedezésére, tehát megelőzésére szolgálnak a test belsejébe néző, azt fürkésző eljárások, mint pél-dául a röntgen vagy az ultrahangos vizsgálat.
 A közelmúltban szerte a vilá-gon használatossá vált egy új, ún. képalkotó eljárás.
 Az új módszer neve: pozitron emissziós tomográfia (PET).A rövidített név ismerős lehet a sajtóból. A módszer lényege: nyomjelző anyag beadása után a PET-kamera észleli a sejtek megváltozott biokémiai folyamatait, meghatározza a helyüket és típusukat.
 A vizsgálat veszélytelen és nem megterhelő. Kb. 20 percig tart és a milliméteres nagyságrendű elváltozásokról is megbízható képet ad.
 Mire tudjuk használni?
 Kezdő stádiumú rosszindulatú betegségek kiszűrése
- lényegesen nagyobb gyógyulási esély
- esetleges daganat pontos helyének és típusának meghatáro-zása
- a leghatásosabb kezelés megválasztása
- a kezelés utáni megbízható ellenőrzés
 Az országban több helyen is van már ilyen készülék. Az egészségbiztosítási pénztár azonban csak egyet fogadott be eddig. Ez a gép Debrecenben található. Lehetőség van ilyen vizsgálat végeztetésére beutalás, egyeztetés és fizetés mellett a Budapesten megnyílt PET/CT laborban. A teljes test vizsgálati díja 25000 Ft., a részvizsgálat 9500 Ft-ba kerül.
 A magam részéről egyelőre lemondok a lehetőségről. . .

Dr. Szabó Dénes
 
Önkormányzati bérlakásokból lesz majd több
  A szeptember 7-én tartott sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy 2005. tavaszán született meg a döntés 54 db bérlakás kialakításáról az Energia Szálló épületében. Az önkormányzat a saját cégét a Városgondozási Rt-t bízta meg a beruházással, amelynek elnök - igazgatója Csuzdi Tibor - elmondta, hogy a főszerkezetek megtartásával teljes generális belső átalakítást fognak végezni.
 Minden lakáshoz külön víz- és villanyórák lesznek fölszerelve, továbbá két lakást a mozgáskorlátozottak igényei szerint alakítanak ki. A legkisebb 32 m2, a legnagyobb pedig 70 m2 alapterületű A három kivitelezői ajánlat közül nyílt közbeszerzési eljárás során a LASANC-BAU Kft-t választottaaberuházó, mivel a legrövidebb határidőre vállalta (6 hónap) és az árajánlata a legelőnyösebb volt (314.6 MFt).
  A LASANC-BAU Kft. sokrétűtevékenységeés az elmúlt évek referenciamunkái a garancia arra, hogy az igen szűkre szabott határidőre elkészülnek a kivitelezéssel. Saját építőipari nagykereskedésük révén a folyamatos anyagszállítást biztosítani tudják, a megbízható szakemberekből álló alvállalalkozói rendszer pedig a kivitelezés minőségét garantálja.
 A beruházást az Erste Bank finanszírozza, amelynek svájci frank alapú hitelajánlata 10 éves futamidőre vonatkozik és a futamidőn belül mód van áttérni a forint alapú hitelre is, amennyiben az előnyösebb. A hitel fedezetéül pedig maga az ingatlan szolgál, amit a tulajdonos (önkormányzat) ajánlott föl.
  Évek óta nem épült bérlakás (4?600 fő a bérlakásra várók száma), ennek ellenére nem kritikus a lakáshelyzet a városban (az önkor-mányzat nyilatkozata szerint), ami elsősorban az önerős lakásépítkezéseknek köszönhető.
Az Otthonház II. és a Fészekrakó programmal 96 db lakás kialakítására nyílik lehetőség, amellyel közel 100 fiatalnak csillanhat föl az otthon reménye.
RG
 
Szőlős és boros szentekről, hajdani szokásainkról
  Mint a Mátraalji Glória Sub-limis borrend udvarhölgye, bátran állítom, ha van itala egy nemzetnek, akkor a magyarnak mindig is a bor volt. Bánatában, örömében a magyar ember mindig bort ivott, ez volt az itala a keresztelőtől a halotti torig.
 A borszeretetnek és tiszteletnek már az ókorban voltak jelei, gondoljunk csak a görög Dionü-zoszra, akinek - mint a bor istenének - tiszteletére - évente nyolc ünnepet tartottak. De megemlíthetjük a rómaiak Bacchusát, kinek boráldozatokat mutattak be és nagy ünnepi felvonulásokat rendeztek.
 A teljesség igénye nélkül hadd említsek meg néhány - keresztény kultúrkörhöz kapcsolódó - szőlőt védő szentet. Az újszövetségben a szőlővesszők a hívők sokaságát jelképezik, akik Jézus Krisztusból, mint szőlőtőből merítik életüket. A bor - elsősorban a vörösbor - pedig Jézus Krisztust szimbolizálja. Éppen ezért hosszú ideig a misebor nem fehér volt, hanem vörös.
 A naptári évet
Szent Vince nyitja
 a szőlőhegyi szentek sorában. Névünnepéhez (jan. 22.) időjósló, termésbecslő szokások kapcsolódtak: "Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince". Vagyis, ha napsütés ekkorra megolvasztja a jeget, havat, enyhül a tél, akkor jó szőlő és bortermésre lehet számítani.  Egyébként a régiek ekkor a Vince-napi pincejárásokban vettek részt, mely jó alkalom volt a társas összejövetelekre; megkóstolgatták az újborokat és szakértő tanácsokat adtak egymásnak.
Sándor, József, Benedek
 (március 18-19-21.) napjai fontos munkakezdő időszakot jelentett, általában a metszés idejét
Szent Orbán
 a legjelentősebb szőlővédő (május 25.) ő az, aki a fürtkez-deményekeket megvédhette azzal, hogy nem fagyott (mint a legutolsó "fagyosszent"), hanem jó időt hozott. A magyarországi szőlőhegyeken sok helyen találkozhatunk Szt. Orbán szobrával, Gyöngyösön is volt. De templomot, kápolnát is szenteltek tiszteletére - ilyen nekünk az Urbán templom. Ha Orbán megvédte a termést a fagytól, akkor borral vendégelték meg a szentet, ha viszont fagykáruk lett a gazdáknak, akkor megvesszőzték a szobrát.
Szent Vitus
 a nagy esőzésektől, Szent Donát pedig a jégesőtől védte a szőlőhegyet. Nekünk gyöngyösiek-nek is volt Szt. Donát szobrunk.
Kisasszony napján
 (szeptember 8.) megszedték a csemegeszőlőket, sokszor a szőlővesszővel együtt és így húsvétig is kitartott a gyümölcs!
 A borszőlő szürete október közepén, Terézia napján kezdődött, a kései érésű furmint és hárslevelű fajták miatt.
Szent Márton
 a legrégebbi Kárpát-medencei szent (november 11.) ünnepére már sok helyen kiforrtak az új-borok, melyet Szent Márton borának neveztek el, és a Márton napi libasülthöz kóstolgattak. A legenda szerint a libák fontos szerepet töltöttek be Szent Márton életében, a profán valóság azonban az, hogy erre a napra a libák már jól meghíztak.
Szent János
 (december 27.) nevéhez a János-áldás fűződik: vendégeskedéskor búcsúzóul Szt. János poharát ürítik ki, mintegy a felebaráti szeretet kifejezéseként.
Közeledik a szüret,
a nagy munka, de a vigassá-gok, a szüreti mulatságok ideje ? gondoljunk ezekre a szentekre, ezekre a legendákra is, melyek kultúránkhoz tartoznak, kedve-sebbé, szebbé tehetik minden-napjainkat.
Kováts Krisztina
 
   Itália te csodás...!

Beszámoló egy testvérvárosi látogatásról, az utazó szemszögéből

  Szeptember 16-án indult útnak Gyöngyösről az a küldöttség Pratóba, amely az olasz testvérvárosban volt hivatott öregbíteni Gyöngyös hírnevét. A tisztánlátás végett: az utazáson kívül minden egyéb költség a résztvevőket terhelte.
   A küldöttség 3 részből állt- a kilencfős delegációból, a Gyöngyösi Sportiskola 12-13 évesekből álló futball csapatából és a Gyöngyösi Alligátorok Vízilabda Club játékosaiból, akiknek szerénységem is tagja.
Indulás este 10-kor. A 38 fős busz csurig tele van, csomagok mindenütt, nem lesz egy kéjutazás! A 18 órás út után ez bizonyosságot is nyer, le vagyunk eresztve, mint a fürdőkád, mikor lekászálódunk róla. Szállásunk Poggio a Caiano-ban van, egyaránt 20 kilométerre Pratótól és Firenzétől. Itt minden évben megrendeznek egy 3 napos mulatságot, Lorenzo Medici tiszteletére, aki itt tartotta világra szóló lagziját az általa épített villában, még az 1400-as évek közepe táján.
  Gyöngyös városa egy pavilont berendezve hivatott öregbíteni a mátraaljai borok és a magyaros vendégszeretet hírét. Este a Medici villában kezdetét veszi az ünnepség, ott vagyunk mindannyian, "fáradtan, de törve nem". A villa kertjében nagy vacsi (lehetnek vagy kétszázan) de ez minket nem érint-, tudatják velünk. Ez bizony nem jó hír. 'Pörög' a magyar pavilon, finomak a kihozott borok, némi szépséghiba, hogy üvegpohár helyett műanyagból kortyolnak az érdeklődők, a nagy táblákon, pedig magyarul ajánljuk figyelmükbe városunkat és környékét az olasz vendégeknek, akik diszkréten mosolyognak.
   A villa falain kívül belebotlunk a sétálóutca vásári forgatagába, vigasság, sütés, főzés, finom borok, korabeli jelmezek és sangria (hoppá) - igazi ereszd el a hajamat, olasz feelinggel spékelve. Fincsi a rostonsült, de németül senki nem hajlandó beszélni! Találunk egy szabadtéri koncertet, ahol egy helyi zenekar nagy beleéléssel domborítja a Chichagói blues műfaját és meglepően jól! Még fél órás gyaloglás a dombtetőn lévő szállodánkba és újra "ágyban, párnák közt".
  Másnap némi vásárlás és a hotel medencéjénél való ejtőzés után irány a sportesemények helyszíne. Előbb a fiatalok küzdenek meg a helyi focicsapattal. Nagy a lelkesedés, de a végeredmény 2:1 az olasz vendéglátóknak. Kis szerencsével fordítva is lehetne. Utána irány Prato, ahol a helyi Serie-B-ben játszó vízilabdacsapat az ellenfél.
  Látok egy plakátot: Italia - Gyöngyös! Jesszusom csak nem!? Üdvözlés, ajándékok átadása részünkről, viszontszívesség nélkül. Úgy látszik ez nem divat errefelé. A vége 21:9 oda, a kiállítások aránya 12:0. Úgy látszik a bíró semmit nem bíz a véletlenre.
Másnap helyijáratú buszra ülünk, hogy lássuk a csodás Firenzét, mert kiderül hogy a mi buszunkat több száz euróra büntetnék ha bemerészkedne a történelmi városba. Nem ecsetelném mily csodás a város és benne a Dávid szobor meg a többi műremek! E szösszenet terjedelme erre nem elegendő. Sajnos tegnap óta egyfolytában esik- Olaszhonhoz ez méltatlan, kérem! Este újra meccselünk Pratoban a tartományi amatőr csapattal, végre győzelem a vége. 12:6-ra megverjük a talján vitézeket! Ajándékot ismét csak mi adunk, ez van! Már csak a sátrunkat kell elbontanunk és 23 órakor suhanunk is hazafelé.
   Gyöngyös főterén még nem tudatosul, mennyire klassz helyen voltunk, de azóta leülepedett az összes élmény és mondhatom kellemes érzés. Talán egy kicsit lehetett volna szervezettebb, de ne legyünk telhetetlenek, ez így is felejthetetlen volt. Ahogy a helyiek mindig búcsúztak tőlünk: Ciao - Ciao !!

=HOMBRE=
 
Műemléki mumusok városunkban
  Gyöngyös utcáin járva, örömmel nyugtázza az ember, hogy sorra tatarozzák a lakótömböket, üzletportálokat.
 Városunk talán egyik legpatinásabb környezete a Petőfi utca. Sok régi műemléképületet figyelhetünk meg, némely házon gyönyörű stukkók díszelegnek ilyen-olyan állapotban.
  Ej, ha ezeket is sorra felújítanák, régi "fényüket" visszakapnák, netán a közbiztonság is beköltözne a patinás házak közé, a város legszebb része lehetne!
Sajnos ennek a szép műemléki környezetnek átka is vagyon ám, sokan sokat tudnának mesélni, hogy egy-egy ilyen épület felújítása, netán átépítése milyen tortúra. Most éppen egy jól ismert üzletlánc issza hónapok óta a Műemlékvédelmi Hivatal "mérgét".
Bizonyára sokan emlékeznek még, hogy régen a Pető.utcaegyik saroképületében nyomda működött hosszú évekig. Az üzem kívül-belül elég elhanyagolt, lelakott állapotban volt.
  Miután elköltözött, a helyén Csapágyszaküzlet várta a vásárlókat, majd ez a bolt is végleg bezárta a műemlék épület ajtaját.
 Hónapokkal ezelőtt nagy len-dülettel neki fogtak a felújításnak. Kívül-belül festettek, burkoltak nyílászárókat cseréltek, a helységbe hűtőpultokat raktak... Azóta is zárva az ajtó.  Mondják, hogy egy jó hírű húsüzlet nyílna itt, melynek "párja" már évek óta működik városunk alsó részén.
  Nos, a nyitást a "Műemlék-védelmi Mumus" vétózta meg, mondván nem illik bele a környezetbe a bolt profilja.
 A kérdés csak az: régen az elhanyagolt, lelakott nyomda vagy a minimális felújítást végző csapágybolt miként simult jobban bele a műemléki környezetbe? És a rendezett, Uniós előírásoknak megfelelő közkedvelt húsbolt mért kirívó?
  Ha a Műemléki Hivatal ennyire védi, óvja a város értékeit, vajon a volt Puskin Mozi ugyancsak szép, patinás épületét, miért engedi lebontani?, mitöbb, csillogó-villogó műemléki környezetben nem éppen belesimuló plázára adott engedélyt!
 Netán amit szabad egy leendő Plázának, nem szabad egy leendő húsboltnak...
  Remélem hamarosan megírhatjuk, hogy mégis működhet az üzlet.
  Akkor jómagam a Mumusnak felajánlok egy kiló húst egy jó kis magyaros, műemléki pörkölthöz!

Danyi Orsi
 
Sólyom László Mátrafüreden
  Az, hogy a megválasztott köztársasági elnök a Mátrában nyaral, nem okozott meglepetést. Korábban maga az érintett nyilatkozta több helyen, hogy a beiktatása előtti heteket itt tölti az unokáival. Aztán egyszer csak megjelent a Füred ABC-ben, beállt a sorba, megvárta az előtte állókat, majd illedelmesen alufóliát kért Nikitől.
 Mikor megszólalt, valaki rögtön felismerte és "Elnök úr!" kiáltással autogramot kért. Kapott. Niki is. Az alufóliával egy kis probléma akadt, mert az utolsó tekercsre többen pályáztak volna. Aztán megoldódott ez is.
  Amikor az elnök kilépett az ABC-ből, már több szempár szegeződött rá. A szemtanúk állítása szerint az elnök egy pillanatra megállt, hogy elolvassa a jobbra álló táblának szövegét. "Népszavazás az önálló Mátrafüredért 62 nap múlva" - valami ilyesmi állt a táblán. A szemtanúk szerint az elnöknek pillája sem rezdült. Nem bólogatott, de nem is csóválta a fejét.
  Talán azért, mert jól tudta: sikeres népszavazás esetén a végső döntést neki kell meghozni az új község alakításáról.
 Egy köztársasági elnöknek pedig ugyebár ilyen helyzetben illik pártatlannak maradni.
(csénagy)